Szabó Tibornak hívnak. Már egész fiatal koromban nagy érdeklődést mutattam az autók iránt. Megismertem az autók márkáját a jelzésük alapján, nem csak a keleti típusokét, hanem a nyugati autókét is. Ha megkérdezték tőlem, hogy ”Mi leszel, ha nagy leszel?”, a válasz: autószerelő. Akkor persze ez még nem volt tudatos. 6. osztályos koromban, a nyári szünetben az egyik barátomnál voltam, akinek az apukája maszekként autószereléssel foglalkozott. Ezen a nyáron sok időt töltöttem a barátomnál, de főleg a műhelyben lábatlankodtam. Erre az időszakra tehető, hogy beleszerettem a benzingőz és az olaj illatába. Talán ekkor tudatosodott bennem, hogy felnőttként autójavítással szeretnék foglalkozni. Az elkövetkező nyáron egyre több időt töltöttem a műhelyben és már kisebb feladatokkal is megbíztak. Nagyon örültem, ha meg tudtam oldani a rám bízott feladatot és nagy sikerélménnyel töltött el. Eljött a pályaválasztás ideje és beadtam a jelentkezésemet autószerelő, és karosszérialakatos szakmákra. Akkortájt az autószerelő szakma nagyon divatos volt. Túljelentkezés miatt nem is sikerült felvételt nyernem autószerelőnek. Ezért maradt a karosszérialakatos szakma. Akkor kissé lehangolt, hogy nem a hőn áhított szakmát tanulhatom. De az első szakmai hétvégén már teljesen másképp vélekedtem. Kiderült számomra, hogy a lakatos munka sokkal összetettebb, izgalmasabb, látványosabb és nagyobb szakmai kihívást jelent számomra és az alkotási vágyamat is jobban kielégíti. Ma már örülök, hogy így alakult. Az iskolás évek alatt kezdett bennem körvonalazódni a gondolat, hogy egyszer majd saját műhelyben vállalkozóként dolgozzam. Ezért már az iskolás éveim alatt gyűjtöttem a szerszámokat. A haverok motorjának bütyköléséből származó jövedelmet mindig szerszámok vásárlásába fektettem. Ezen időszakban névnapra, szülinapra, karácsonyra mindig szerszámot kértem. Az alapvető dolgaim így gyűltek össze.

1985-ben végeztem, mint karosszérialakatos. Ekkor már tudatosan készültem arra, hogy független legyek. De ennek feltétele 2 év szakmai gyakorlat és mestervizsga volt. A szakmai gyakorlati idő megszerzéséhez elhelyezkedtem a MICOP autó szervizében. Közben másfél év kényszerpihenő katonai szolgálat.

1991-ben sikeres mestervizsgát tettem, 1992-ben kiváltottam a vállalkozói igazolványt.
Azóta saját műhelyemben dolgozom és arra törekszem, hogy minél jobb és korszerűbb eszközökkel és szerszámokkal szereljem fel a munkahelyem. A 2008-as évben átalakítottam és kibővítettem a műhelyt, így most 70 m². Vásároltam bele egy ollós emelőt is, ami megkönnyíti a munkavégzést. Ezáltal még pontosabb és precízebb munkát tudok végezni. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert azzal foglalkozhatom, ami egyben a hobbim is.